Példaként egy tipikus kapcsolókapocs-szerelvényt veszünk, amely tartalmaz egy házat, kivezetéseket, állóérintkezőket, mozgó érintkezőket és egy nyomószerelvényt. A ház kapocsüreggel és kapcsolóüreggel rendelkezik. A kivezetések a kapocsüregben találhatók, és vezetékek csatlakoztatására szolgálnak. Az állóérintkezők részben a kapocsüregben és a kapcsokkal érintkeznek, részben pedig a kapcsolóüregben helyezkednek el. A mozgó érintkezők részben a kapcsolóüregben helyezkednek el, és az állóérintkezők érintkezésére szolgálnak. A tolószerelvény a házhoz van csatlakoztatva, és legalább részben a kapcsolóüregben van elhelyezve, és arra szolgál, hogy a mozgó érintkezőket érintkezésbe tolja az állóérintkezőkkel.
A kapcsolókapcsok tipikus vízálló szerkezete egy házat és egy vezetőképes blokkot tartalmaz, a ház belsejében befogadó üreggel. Behatolásgátló -mechanizmusa általában olyan alkatrészeket tartalmaz, mint a nyomócsavar, a fedőlemez és a visszatérő rugó. A nyomócsavar elforgatásával annak kompressziós tömítőgyűrűje szorosan illeszkedik a huzal szigetelő köpenyéhez, míg a visszatérő rugó a reteszelőblokkot a reteszelőnyílásba kapcsolja, lehetővé téve, hogy a fedőlemez lefedje a házon lévő rögzítőnyílást, ezáltal javítva a tömítési képességet és a biztonságot.
